A pszichoterápiás helyzetnek számos eleme megtalálható valamilyen formában, a hétköznapi kapcsolatokban is, például megnyugtatás, meghallgatás, együttérzés, átérzése a másik bánatának, fájdalmának, ráébresztés, szembesítés, változásra bírás. Ugyanakkor a pszichoterápiás folyamat különbözik a hétköznapok folyamán folytatott beszélgetésektől, mivel kiegészül a terapeuta szaktudásával és a terápiás helyzet speciális sajátosságaival, hatótényezőivel. Különleges bizalmi kapcsolat egy professzionálisan szabályozott és fenntartott keretben, melyben fontos, hogy mindkét fél önkéntesen vegyen részt, erőszakkal nem hozható létre és nem működik. Nem lehet pszichoterápiát végezni a páciens kifejezett akarata és aktív közreműködése nélkül.
A pszichoterápia folyamat jellegű, ami előre meghatározott módon és keretek között zajlik. Ennek a folyamatnak az első állomása, az úgynevezett első interjú, melynek célja a probléma megfogalmazása, a segítségkérés okának megosztása a terapeutával, a panaszok és a tünetek megjelenítése. Ez a probléma jellegéből adódóan több, leggyakrabban 2-3 alkalmat vesz igénybe.
Az első interjú szakaszában a terapeuta és a páciens kölcsönös egyetértéssel, a terapeuta ajánlása alapján szóbeli szerződést kötnek. Ez a szerződés magában foglalja a kiválasztott terápiás módszert és annak kereteit: a kezelés várható időtartamát, a találkozások heti gyakoriságát, időpontját, valamint a honorárium összegét, a fizetés módját, időhatár nélküli terápia esetén az esetleges fizetési feltételeket érintő változásokat és ezek feltételeit.
A pszichoterápiás kapcsolat 3-5 alkalomtól (pszichoterápiás tanácsadás) akár több évig (hosszú dinamikus pszichoterápia) terjedhet. A találkozások gyakorisága általában heti egy alkalom, de terápiás módszertől és a problémától függően, heti 2-3 találkozásra is sorkerülhet. A találkozás, paciens és terapeuta között előre egyeztetett időpontban történik.
Egy találkozás időtartama: 50 perc.
A felnőtté válás során számos olyan elkerülhetetlen akadállyal kell a gyermekeknek szembe nézniük, amelyek meghaladhatják ellenállóképességüket, és ebből adódóan szorongást okozhatnak. A legtöbb esetben a szülők hatékonyan tudják gyermekeiket segíteni ezekben a helyzetekben, előfordulhat azonban, hogy tanácstalanság, bizonytalanság, fáradtság, külső tényezők, vagy akár a probléma színtere miatt nem tudnak kellő támogatást adni. A gyermekterápia minden esetben a szülőkkel való beszélgetéssel indul, az első feladat ugyanis megérteni, mi lehet az adott tünet vagy nehézség hátterében. A diagnosztikában tehát a szülőkkel való együttműködés elengedhetetlen. A terápiás szakasz során a legfontosabb célok között szerepel a gyermek harmonikus fejlődésének, megfelelő önértékelésének és alkalmazkodásának, illetve a másokhoz való viszonyulásának, kapcsolatainak rendezése, fejlesztése. Mivel minden gyermek más, és gyakran nagyon különböző módon igénylik a segítséget, a gyermekterápia során számos eszközzel dolgozunk. A játék alapvető fontosságú, tekintve, hogy a gyermekek legtöbbször saját nyelvükön – a játék nyelvén tudják önmagukat a legjobban kifejezni. A terápia során a szülőkkel való együttműködés és rendszeres konzultáció ugyancsak alappillére a gyógyulásnak. A nevelési kérdések átbeszélése, a gyermek szorongásainak megértése gyakran önmagában világossá teszi azokat az otthoni változtatásokat, amelyekkel a szülők is hatékonyan tudják segíteni gyermeküket a megoldás felé vezető úton. A terápia előrehaladtával várhatóan csökken a gyermek szorongása és tünete, erősödik önbizalma, javul az önmagáról alkotott kép, és képessé válik arra, hogy az erejét meghaladó akadállyal sikeresen megbirkózzon. Akik segítenek:Hogyan segítünk a gyerekeknek?
A gyermekekkel folytatott terápiás munka szükségességére legtöbbször egy tünet hívja fel a figyelmet (pl. evési, alvási, szoktatásbeli, beilleszkedési, magatartási problémák, szorongás, kényszeres viselkedés, öntörvényűség, agresszivitás, trauma).